Amikor ma hazaértem a munkából(ami eléggé fárasztó volt)
barátnőm, Katie ugrott nekem.
-Hé te nő,már csak egy nap van és elmész!Nagyon ,nagyon fogsz nekem hiányozni!-mondta nekem, miközben a szemei csillogtak.Megesett rajta a szívem.
-Jaj,Katie-öleltem meg-csak pár napra megyek el.Nem is fogod észre venni, és már itthon is vagyok!
Még szorosabban megöleltük egymást,majd elengedett.
-De azt tudod, hogyha visszajössz, akkor keményen befogunk rúgni!
-Persze.Csak ha majd kipihentem ezt az egy hetet, és majd csak utána.-veregettem meg a vállát.
Katie ezután egyedül hagyott,és neki kezdtem a pakolásnak.Csak 2hétre megyek, annyira sok minden nem kell...
Előkotortam az ágyam alól, a bőröndömet és kinyitottam.
Beleraktam pár felsőt, meg nadrágot,de a szoknyát sem hagytam ki.Lehet, hogy meleg lesz sosem lehet tudni.Előszedtem a fésűmet is, és beraktam.
Már este 8 volt,amikor úgy éreztem, hogy kész vagyok.Gyorsan behúztam a cipzárt rajta, és leraktam a földre.
Vigyázz Sydney, jövök!
-Hé te nő,már csak egy nap van és elmész!Nagyon ,nagyon fogsz nekem hiányozni!-mondta nekem, miközben a szemei csillogtak.Megesett rajta a szívem.
-Jaj,Katie-öleltem meg-csak pár napra megyek el.Nem is fogod észre venni, és már itthon is vagyok!
Még szorosabban megöleltük egymást,majd elengedett.
-De azt tudod, hogyha visszajössz, akkor keményen befogunk rúgni!
-Persze.Csak ha majd kipihentem ezt az egy hetet, és majd csak utána.-veregettem meg a vállát.
Katie ezután egyedül hagyott,és neki kezdtem a pakolásnak.Csak 2hétre megyek, annyira sok minden nem kell...
Előkotortam az ágyam alól, a bőröndömet és kinyitottam.
Beleraktam pár felsőt, meg nadrágot,de a szoknyát sem hagytam ki.Lehet, hogy meleg lesz sosem lehet tudni.Előszedtem a fésűmet is, és beraktam.
Már este 8 volt,amikor úgy éreztem, hogy kész vagyok.Gyorsan behúztam a cipzárt rajta, és leraktam a földre.
Vigyázz Sydney, jövök!
Kicsivel később Katie kopogtatott az ajtómon.
-Gyere!-szóltam neki.
Lassan bedugta a fejét, és neki dőlt az ajtófélfának.Csak
nézett, nem mondott semmit.
Nagyon nehezen viselte, ha bárhova is elmentem, és ő nem
jöhetett velem.Aggódik miattam, mivel én vagyok egyedül, egy személyben a
családja.
A szülei pár éve haltak meg autóbalesetben.Nagyon megrázta
az esett.Testvére nincs, és így mindig én voltam mellette.Szinte a nővérem már
nekem is. Már bele tartozik a Fletcher családba.
Még mindig nem mondott semmit.Hátra fordultam, és láttam,
hogy könnyesek a szemei.Nagyon megsajnáltam.Gyorsan megöleltem, és belesúgtam a
fülébe.
-Nyugi, visszajövök.Csak 2 hét, az nem olyan sok!Hidd
el,amikor kinyitod a szemeid, már itthon leszek.Szeretlek!-és még erősebben
megöleltem.Katie nem bírta tovább titkolni, elkezdett minden erejéből sírni.
Simogattam a hátát, de nem értem el vele semmit.
Majd egy kis idő után kezdett csillapodni a dolog. Eltolt
magától és a szemembe nézett.
-Oké, ennyi volt!Csak két hét-mondta, és közben mély
lélegzett vett.Megöleltem megint,majd utána kiment a szobámból.
Az órára néztem.21:34.Már ennyi az idő?Úristen..holnap nem
fogok tudni felkelni! Így még gyorsabban kezdtem pakolni ,mert még pár dolog
hiányzott. majd elrohantam fürdeni.
Gyorsan magamra engedtem a meleg vizet,és beálltam a zuhany
alá.Nagyon kellemes volt ez így ,a fárasztó nap után.
Amikor már a bőröm sem bírta tovább,kikászálódtam a vízsugár
alól.Felvettem a köntösömet, és visszamentem
a szobámba.
Amikor bementem, körbe néztem.2 hétig itt fogom hagyni.Nekem
ez sok idő, de mások meg örülnek ha ennyi időre elszabadulnak otthonról.Én
nem.Szeretek itthon lenni.A megszokott
illatok, meg a tárgyak…na jó, ennyi elég volt!Kezdek meghülyülni…
Reggel Katie nem kísért ki a repűlőtérre.Csak egyedül
akartam menni.A ház előtt még egyszer megölelt, és beültem a taxiba.
Eléggé messze volt tőlünk a reptér.Másfál órás utam volt.De
ez még csak kocsival volt.
Amikor odaértünk nagyon sokan voltak.A „segítő” vagy nem is
tudom ,hogy hogyan nevezzem, segített kivenni a csomagjaimat, és felrakni egy
kis tolható kocsira.
Beérkezve a terembe, nyűzsgés ütötte meg a
fülemet.Rengetegen voltak.Felnéztem a kijelzőre.Láttam mindenki egy helyre
akart menni:Sydneybe.Felférünk mi ennyien egy repülőgépre?Nem hiszem…
Átkellett mennem vagy 5 biztonsági zónán, ahol eléggé nehéz
volt úgy át mennem, hogy ne pityogott volna semmi!Mindent kikellett pakolnom,
de nem jöttünk rá, hogy mi az.Majd kiderült, hogy a nyakláncom egy „közveszélyesdologamivelnemlehettöbbetkimenniazutcára”,
így lekellett vennem, és ott hagynom.
Megmutattam a jegyemet, és az átszálló részhez
mentem.Átértem a géphez, és megkerestem a helyemet.Egy szőke srác, és egy
nagydarab férfi közözz foglaltam helyett.Vagyis foglaltam volna, ha beengednek.Így
csak köhögcséltem, mint valami idióta,majd a srác észre vett, és beengedett.Eléggé
kényelmetlen volt minden.Nem fogom kibírni ezt a 17rát repülő utat.Sebaj, majd
valahogy…
Elfoglaltam a helyemet, és készen voltam, hogy elinduljak Sydney
felé…
Komikat majd várok :D
